Wágner Szabó János publicista a Fekete-Körös völgyének egyik nagy szerelmese össze szedegetett számunkra (is) néhány érdekes tudnivalót erről a természeti és kulturális értékekben dúskáló gazdag vidékről! Fogadjátok szeretettel:

 

    Fekete-Körös völgyi kis trakta /Táj, ember, kultúra/

 

    A Fekete-Körös völgyét, népét, múltját, kultúráját érdemes újra és újra felfedezni, tempósan haladva, megállva, nyitott szemmel és szívvel figyelve. Minden tekintetben káprázatosan gazdag ez a vidék, amelynek csillogó vagy szerényebb kincseit a 168 kilométer hosszan kanyargó Fekete-Körös mentén gyalog, kerékpáron, szekéren és lovon, s az ősi úton, a vízen haladva láthatjuk meg a legélesebben.

  Régtől fogva lakott ez a táj: a Felsővölgyben levő Rézbányán /ahol a folyó egyik ága ered/ a rómaiak bányászkodásának nyomaira akadtak, s itt még 150 éve is aranyat mostak a folyó medréből... Itt található az Erdélyi-szigethegység leg szimbolikusabb, három ágból egyesülő monumentális vízesése a Szentháromság vízesés is. A mindenkor vonzó természeti kincsek bőségénél maradva: a közeli Vaskohon /neve is mutatja:egykor vashámorok működtek itt/ olyan márványt fejtettek, amelyből 14 vagonnyi épült be a budapesti Parlament előcsarnokába.

    Belényes. Valaha - a középkorban - bölényvadászok szálláshelye, évszázadok óta városi rangon, csütörtöki hetipiacain 50-70 kilométerről ma is összefut a román, s a magyar. Nem véletlen, hogy Bartók Bélának is kedves városa volt, évtizedekig járt ide, s gyűjtötte a román és magyar népzenét a környéken. S hogy távolabb tekintsünk az időben: innen indult el Genfbe Kálvin János első magyar tanítványa a  tizenhatodik századba: bizonyos Belényesi Gergely. Belényes és környékbeli települések - Nyégerfalva, Köröstárkány, Várasfenes, Magyarremete - együtt és külön-külön is érdemesek a figyelemre, akár a természetes, akár az épített környezet okán. Magyarremetén van egy ma is "élő", funkcionáló , föltehetőleg a XIII. században épült, különleges freskókkal /Szt. István, Szt. Imre, Szt. László stb/ díszes ma már református templom. /Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a legtöbb világhírű európai templom 2-300 évvel később épült. Ugyanitt van egy érdekes kis falumúzeum is, a régi magyar és román népélet tárgyi emlékei mutatva be. Maga a falu pedig gyönyörű, annak, aki tud gyönyörködni egy két bővizű patak találkozásánál épült, faluban, amely megőrizte az ősi építkezési rendet.. Nem mellékes megjegyezni, hogy alig 10 kilométerre van ide a mézgedi /meziádi/ Czárán Gyuláról elnevezett cseppkőbarlang. Ami az építkezést illeti: más-más karakter-jegyek alapján ugyan, de meglepő felfedezéseket tehetünk Fenesen, Tárkányban, Nyégerfalván, Sonkolyoson, Gyantán is. Itt is, ott is feltnik a görbeház és a szárazkapu, nem szólva a bádogkapuk egyszer-másszor csicsásnak tűnő díszítésével.

     Fenes. A Fenesi-patak mesebeli völgyében hamar eljuthatunk a Bélavárhoz, amely a középkorban komoly erősség volt - utak, hegyi átkelőhelyek találkozásánál épült. Romjaiban is szép, erőt sugárzik, s szépen látni a völgyeket - igazi gyepüvédő erősség lehetett.

    Köröstárkány. A legmagyarabb /és a legtisztább/ település a környéken. Sok nevezetessége közül egyet: azt a különlegesen szép magyar tájszólást, amelynek sok eleme a régi magyar beszédmódot őrizte meg. Távolabbról jött embernek ugyancsak hegyeznie kell a fülét, ha meg akarja érteni, mit kiabál egyik szomszéd a másiknak. Köröstárkányról szólván nem lehet megkerülni: mártírfalu, Nyégerfalvával, Remetével, Gyantával s a többi Fekete-Körös völgyi faluval egyetemben. A háborús káini tetteket egészen az utóbbi időkig nem lehetett említeni, 1990 óta több tanulmány, könyv számolt be az eseményekről. /Lentebb erre még visszatérünk./

    Sonkolyos. Ugyancsak beszélő nevű település - valaha mézzel, gyertyaviasszal /sonkollyal/ adóztak lakói. Innen szinte karnyújtásnyira a Pontoskő, vagy a a "Pantaskű" - ahogy az itteniek mondják. Mindenhonnan látni ezt a felejthetetlen alakú kopár, kőgörgeteges, egyébként könnyen megmászható dombot, amelyhez számos legenda, hiedelem is fűződik. Belényesújlak felé haladva érdemes kitérni a Kecskekövek nevű természeti képződmény felé - ennek "Kűkecskék" az ízes, helyi neve.

    Belényesújlakon és Gyantán - egyebek mellett - vízimalmok vannak, s mindkét falu határában újabb létesítésű vízügyi létesítmények - meglehet nem a kenusok örömére. A vízimalmokról szólván érdemes egy kicsit elidőzni: sok más mellett nagy áldása volt az is a Körös /Körözs, Kerezs/ vizének, hogy malmokat lehetett rá telepíteni. Őrölték a kenyérnekvalót, a takarmányt, az olajos magvakat, posztót ványoltak, ércet zúztak, fűrészt hajtottak, sőt Várasfenes határában a XIX. sz.-ban még egy papírgyár is működött a hozzátartozó malommal.  Az már a régi idők fintora, hogy a középkortól kezdve állandó pereskedés, vita tárgya volt a temérdek, malomgát, árok, s ennek úgy-ahogy a XIX. sz. elején a Huszár Mátyás vízmérnök irányításával végrehajtott szabályozás /és megrendszabályozás/ vetett véget.

     Belényesújlak és Borz után /Borzi-szoros/ Sólyom és Belényesszentmiklós közt tör ki a folyó a Béli-hegység és a Királyerdő szorításából, s a helyenként kifejezetten vad felső folyás innentől közepessé csendesedik. A belényessszentmiklósi oldalon /a folyó jobb partján/ áll egy Árpád-kori klastrom tornyának maradványa /így is 23 méter magas/, amelyhez érdemes felmenni: az egész Alsóvölgyet belátni. Az eléggé elhanyagolt, de így is impozáns műemlék története elég homályos: annyi bizonyos, hogy hosszú időn keresztül az egyetlen magyar alapítású rend tagjai, a pálosok lakták és a maradék méretekből is következtetni lehet arra, hogy micsoda nyüzsgő, gazdag élet lehetett itt hajdan. Több forrás szerint az első épületek itt, még a tatárjárás előtt készültek. Erről a viszonylag alacsony dombtetőről meghökkentő panorámában lehet részünk: "élőben" látjuk, ahogy a folyó az Alföld felé igyekszik, a völgy kiszélesedik, köröskörül a teraszosan települt falvak templomtornyai látni. Tenkéét, Bélfenyérét, Körösmartét /Ripa/. A körösmarti magaspart és a kőbánya már a XIX. sz..-i leírások nevezetes érdekességei közt is szerepelt. Tenkén az 50 éve alapított természettudományi múzeumban a Völgy élővilága és geológija jelenik meg látványos kiállításokon, Bélfenyéren pedig kopjafa hirdeti, hogy 1703-ban a dél-bihari csatában a kuruc vitézek győztek a martalóc rácok ellen, s ez volt a Rákóczi- szabadságharc egyik első, döntő jelentőségű győztes csatája...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

    Olvasókönyv helyett...Útra természetesen nem visz magával az ember könyvtárat. De utazás előtt és után, gyakran felébred a kíváncsíság: ennek-annak jó volna utánanézni. Gyakran újabb és újabb tanulságok forrása ez az igényes turistára oly jellemző kíváncsiság. A Fekete-Körös völgy irodalma - csupán könnyedén tallózva is - rendkívül bőséges - egészen a régi időktől kezdve. Bihar elfoglalásáról ír a Gesta Hungarorumban a Névtelen Jegyző, Anonymus, s majd itt lesz a helyszíne részben Rogerius tatárjárásról szóló Siralmas krónikájának. Márki Sándor, Bunyitay Vince, Jakó Zsigmond, Györffy György, Kristó Gyula és más kiváló történészek munkáiban is megkülönböztetett helyet foglal ez ez a vidék. Borovszky Samu Bihar vármegye monográfiája sok tekintetben ma is érdekes olvasmány, ráadásul szépek az illusztrációi is. Az pedig különös szerencse, hogy e vidékről az internet segítségével olyasmikhez is hozzáférhetünk az Országos Levéltár és az Országos Széchenyi Könyvtár /s néhány más gyűjtemény anyagában/ , ami korábban csak keveseknek adatott meg: régi fényképeket /Tenke, Belényes, Kecskekövek stb/ nézhetünk meg, megkereshetjük az érintett települések gyakran sokatmondó pecsétrajzait, és így tovább.

    Bartók Béláról már esett szó. Az ő kortársa volt a magyar néprajz klasszikusa, Györffy István, akinek a Fekete-Körös völgyi magyarságról /és románságról/ szóló munkái máig érvényesek. Dr. Kós Károly "Tájak, falvak, hagyományok" című kötetében szintén egy itt tett, hosszabb gyűjtőútjának következtetéseit és tényeit teszi közzé.  A régi tájleírások közül kiemelkedik K. Nagy Sándor "Biharország" című munkája, amelyet - bár a XIX. sz. második felében íródott - szükséges volt a közelmúltban reprintben is kiadni. Számos olyan érdekességről ír rendkívűl élvezetes módon, ami már már elfelejtődött, de nem tűnt el végleg/források, patakok, patakmalmok, fürdőházak, gyógyvizek, kastélyok, kúriák stb.../ A belényesi születésű Kun József "A tárkányi sudár torony" címmel tette közzé a Fekete-Körös völgy szöveges folklórját, meséket, legendákat, balladákat, betyártörténeteket, népdalokat....

    Szépirodalom. Már Gyulán, Nagyszalontán megállhatunk megidézni a körösi táj lelkét. Olyan nagyszerű költők műveinek a segítségével,, mint Arany János, Sinka István /ők Szalonta szülöttei/, Erdélyi József /ő Újbátorpusztán született/  és Simonyi Imre /Simonyifalván született, de ez a táj is ihletője volt./. Egyikőjük szebben szól e vidékről, mint a másik. A csodálatos Arany János egyik remekműve, a Toldi estéje VI. ének 32. versszakához nem restellt 1879-ben lábjegyzetet írni Pata rengetegjéről - tanulságul a táj története kutatóinak és turistáinak is. ""Most a nagyváradi püspökség erdeje, de újabb időben nagyon elpusztítva. Medve, bölény ma nincs, de lehetett a XIV. században, mert onnan kezdve /mármint Szalontától/ Belényesig, sőt Erdélyig az én gyerekkoromban is /1820-as, 30-as évek/ folytonos erdőség volt, benne szigetenkint szórva el egy-egy helység irtott határa." A békéscsabai születésű, s újabban a Balaton vidékén élő Sarusi Mihály Fekete-Zaránd c. könyvét mindazoknak ajánljuk, akik az 1919-es és az 1944-es Fekete-Körös völgyi népirtásokkal kapcsolatban akarnak tisztán látni. Regény, rege a műfaja - de tiszta valóság. Az idén lenne 75 esztendős Zsiskú János, belényesi református papköltő, szórványgondozó: határtalan szeretettel szól a tájról és népéről verseiben és kisebb prózai írásaiban is... Folytathatnánk az írók, olvasnivalók sorát...

 

    Befejezésül álljon itt Sinka István "Bihari táj című versének néhány sora: 

                         

                          S a béli hegyek rőt bíbora, ha fölragyogott kék időben,  

                          azt véltem: egy sereg angyal jött át Erdélyből,

                           s én virág haranggal üdvözlöm őket elmenőben...                       

 

Jó utazást, kellemes túrázást és - hasznos, gyarapító olvasást!

Wágner Szabó János